Ha valaki egyszer belekóstolt a videojátékok világába, biztosak lehetünk benne, hogy imádni fogja azokat, újabb és újabb játékokat akar majd kipróbálni és a régiekben egyre magasabb szintet, egyre jobb eredményeket elérni. De vajon, mivel érik el a játékok fejlesztői, hogy ennyire szeressék a gyerekek és a felnőtt játékosok is?
A kulcs a flow
„Az, hogy melyek azok az eszközök, amelyeket a játékok fejlesztői alkalmaznak a fejlesztési folyamat során, hogy az adott játék újra és újra játékra ösztönözzön, összetett kérdés. Rengeteg technika van, hogyan lehet ezt elérni, alapjában ezek mind magától az adott játéktól függenek, és egy mátrixba kell összeállniuk, hogy az adott játék működjön. A végeredmény szempontjából Csíkszentmihályi Mihály a flow elméletét említhetném, aminek a lényege, hogy ha olyan kihívásokkal találkoznak az emberek, ami kihívást jelent számukra, de még éppen meg tudják oldani, akkor az sikerélményt nyújt nekik.” - mondja Józsa Szabolcs, a Nemesys Games játékfejlesztő cég tulajdonosa, korábbi versenyző. Ez a sikerélmény aztán arra inspirálja a játékost, hogy újra és újra átélje ugyanezt és - az élet sok egyéb területe mellett – a játékipar is erre épít. „Azt szoktam mondani, hogy mi nem a játékiparban dolgozunk, hanem a sikerélmény iparban.” Tehát, amikor a játékot a játékdizájner készíti, a munkája mozgatórugója, hogy akit a játékkal megcéloz, sikerélményt éljen át játék közben és folyamatosan egyre komolyabb, nehezebb szinteken legyen sikeres.
Az új médium
A játékok maguk persze rengeteg félék, így a sikerre motiváló tényezők is különbözőek. Van, amelyik elindítja a játékost, úgy, hogy a végcél legyen az, hogy egy óriási sárkányt kell legyőznie, de ehhez egy sor kisebb, majd egyre növekvő akadályon keresztül vezet az út. Míg végül aztán legyőzi a sárkányt, ez a végső sikerélmény, ami a sok kisebb sikerélményt követi. Vannak olyan játékok is, ahol a játékos egy táblán láthatja, hogy az adott játékban Európa vagy a világ többi játékosa között ő hol áll.
„Játéktól függ, mi az eszköz, de a végső cél az, hogy olyan élményhez juttassuk a játékost, amivel átélheti a sikert. Mi jelenleg „virtual reality” játékokkal foglalkozunk, most éppen egy oktató típusú játékunk fut, amiben ledobjuk a játékost, mondjuk Párizsban az Eiffel toronnyal szemben és kis nyomokat hagyunk, amiket felszedve rájöhet a játékos, melyik város lehet, ahol ő most jár. Ezt az én tízéves fiam is szokta játszani. „
Józsa Szabolcs azt mondja, hogy habár játékfejlesztő gyerekeként nyilván sok játékkal találkozik a kisfia, de nem gondolja, hogy ettől még valaha függő lesz.
„Nagyon sok olyan dolog van, ami függőséget okozhat, de semmi sem okoz függőséget, ha megfelelő keretei vannak, és megtanulja kezelni az adott dolgot az ember. Amit most látunk, hogy a gyerekek szeretnek játszani és sokat játszanak. A játék egy új médium, ami most van feljövőben, olyan, mint negyven évvel ezelőtt a tévé volt. Mindenki azt gondolta, hogy a tévé nagyon káros lesz a gyerekekre, most ugyanez történik a játékkal. Valóban van egy szűk réteg, aki függővé válik, de a kulcsa a dolognak, hogy a játékot, az arra szánt időt kontroll alatt tartsuk. Ahogyan az ember életében nagyon sok egyéb dolgot is. Kell tudni alternatívát nyújtani a gyerekeknek, limitálni kell az időt, amit ezzel tölthetnek, ösztönözni kell őket, hogy váltogassák a tevékenységeiket.”
Nemcsak játék
Nagyon sokan elkövetik azt a hibát, hogy a tinikor elején azt mondják a gyerek időtöltésérére, jelen esetben a számítógépes játékokra, amiket játszik, hogy hülyeség. Így később a tizenhat éves nem fogja elfogadni a szülői véleményt; miért is tenné, hiszen előtte évekig hallgatta, hogy ami neki fontos, és amivel foglalkozik, az hülyeség, helyette inkább olyasmit csináljon, ami az életben is hasznosítható. Ha a szülő egyáltalán nincs képben, akkor azt sem tudja majd, hogy a játékból akár karrier is lehet; az elektronikus sport a világ egyik legjobban fejlődő területe. A sikeres E-sportolók akár dollármilliókat is kereshetnek, nagy sztárnak számítanak. Amerikában a kosárlabdával egyenértékű pénzek mozognak ebben a sportban és tízezres sportcsarnokokat töltenek meg a rendezvényeik világszerte.
Ülj le és játssz te is!
Józsa Szabolcs azt mondja, nagyon fontos, hogy részt vegyünk a gyerek érdeklődésében. Ha a gyerek focizni jár, akkor minden szülőnek természetes, hogy időről időre elmegy és megnézi, hogy játszik a gyerek. A videojátéknál nagyon ritka, hogy eszébe jusson, hogy leüljön és megnézze, hol tart a játékban a gyereke. Ha kíváncsi arra, mi köti le a gyerekének az érdeklődését és maga is leül játszani, rá fog jönni, hogy olyan motoros képességeket, szem-kéz koordinációt fejlesztett a gyereke, hogy neki hosszú hónapokra lenne szüksége, hogy utolérje benne.
„Rendszeresen játszom közösen a kisfiammal egy hihetetlenül nehéz, ritmusra épülő nagyon vicces platform ugrálós játékot. Meg sem próbálok annyira jó lenni benne, mint a fiam, pedig én versenyző voltam, mégis ebben ő egészen biztosan jobb nálam és büszke vagyok apakánt a fiamra, hogy ezt a nehéz játékot végig tudta csinálni. Amihez én is kellettem, ez egy közös, rendszeres programunk volt, tulajdonképpen együtt értük el a sikert.”
Ha érdekelt a játékos anyagunk, akkor érdekelni fog a gamifikiáció kapcsán készített poszt is!