Beszéljük meg egy sör mellett!

Ezek a tényezők gátolják leginkább, hogy boldog legyen az alkalmazottad

2018. május 09. - IT Kocsma Admin

Nem kell ahhoz HR-esnek lenni, hogy tudjuk, a boldog alkalmazott, egyúttal termelékeny alkalmazott is. Abba már mégis az emberi erőforrás szakemberek gondolnak jobban bele, hogy ez egyben az a tényező is, ami eldönti, hogy egy cég sikeres lesz vagy kudarcra van ítélve. Ez aztán, ha a mai munkaerő szűkében valaki azt szeretné, ha nem az utóbbi következne be, akkor nincs más választása, az embereit neki magának kell boldoggá tennie.

A boldog, elkötelezett munkaerő és az elégedetlen ember közötti különbség hatalmas. A Gallup Intézet amerikai munkavállalók körében végzett felmérése szerint a magasan elkötelezett munkavállalók több mint 202 százalékkal múlják felül teljesítményben a többieket. Azonban a kutatás azt is megmutatta, hogy a megkérdezetteknek csupán 32 százaléka jellemezte saját magát motiváltnak és elkötelezettnek a munkája iránt. Ahhoz, hogy ezen változtatni lehessen, mindenkinek a maga cégénél kell felfejtenie, mi lehet az elégedetlenség és a rosszabb közérzet oka. Összegyűjtöttünk azonban néhány olyan általános tényezőt is, ami gátolhatja a kollégák jó teljesítményét kvázi az elégedettségüket, illetve, hogyan hívható segítségül a technológia ahhoz, hogy minél több derűs ember jöjjön, menjen a munkahelyeden.

Gátló tényező #1: a szoros időbeosztás

Egy másik, tavaly év eleji felmérésből kiderült, hogy a résztvevő alkalmazottak majd’70 százaléka számára az egyik legfontosabb tényező a munkaidő rugalmassága volt. Tulajdonképpen, ennek a biztosítása az internet adta lehetőségek miatt szinte az egyik legegyszerűbben kivitelezhető változtatás az alkalmazottak jólléte szempontjából, amivel máris sokat tehetsz azért, hogy lojálisabbak legyenek az embereid. Ehhez a technológia „trükk”, ami beruházást igényelhet, egy olyan munkaerő menedzsment szoftver bevezetése, ami elemzi az üzleti igényeket, így az emberek úgy dolgozhatnak rugalmasan, hogy közben az üzlet sem áll meg, amikor éppen több a munka vagy forgalmasabb időszak van a cég életében.

 Gátló tényező #2: Felborul a „life/work balance”

Ha most ránézel az idei szabadság nyilvántartásra, hány emberedet találod a listán, akinek egy csomó bent ragadt, ki nem adott szabadnapja van? Az amerikai munkavállalók 2016-ban összesen 662 millió fel nem használt szabadnappal rendelkeztek, aminek az egyik oka az, hogy sokan egyszerűen nem mernek a főnöküktől szabadságot kérni. Elképesztő ez, főleg annak fényében, hogy ez okozza aztán a legnagyobb bevétel kiesését is, mert a fáradt, enervált emberek egyáltalán nem olyan eredményesek, mint a kipihent társaik. A végeredmény tehát egyik félnek sem jó, akkor meg miért ne lehetne proaktív ebben a munkáltató? A megoldás, hogy igenis pontosan nyomon kell követni, akár megint csak egy erre fejlesztett szoftverrel, hogy ki, mikor és mennyi szabadságot vett ki. Attól függően, hogy milyen iparágban tevékenykedik a céged, kötelezővé teheted a szezonális pihenést. Amerikában vannak már cégek, melyek plusz cafeteria elemekkel honorálják azokat, akik élnek a pihenés jogával, mert felismerték, hogy mennyi múlik ezen a cég sikerét tekintve.

 Gátló tényező #3: szegényes belső kommunikáció

Az egyik leggyakoribb munkavállalói panasz a szervezeten belüli kommunikáció és az átláthatóság hiánya. Ha az emberek nem látják át, hogy egyáltalán mi az értelme, célja annak, amit csinálnak, nem látják a helyüket az egészben, akkor ne lesznek motiváltak. Ha egy olyan rendszer működik, amely segít abban, hogy a különböző területeken dolgozó emberek online is kapcsolatban lehessenek egymással, tudják, lássák egymás munkáját, akkor megkönnyíti ez számukra, hogy értelmet nyerjen az, amit egész nap csinálnak. Egy olyan közös platform felállítása, ami ezt támogatja, nagyon sokat segíthet ezen a problémán.

 Gátló tényező #4: mi a helyzet a főnökkel?

Van egy egyszerű, de gyakran figyelmen kívül hagyott módja annak, hogy a vezetők növeljék a munkavállalók lojalitását, ez pedig az, hogy meg kell alkotni a cég saját, egyedi „elkötelezettség politikáját”. Ehhez aztán a magasabb beosztásban dolgozóknak és a cégvezetőknek is mindenáron tartaniuk kell magukat. Azaz a főnök is dolgozzon a számára ideális, rugalmas beosztásban, ne túlórázzon ő sem és vegye ki a szabadságot ő is. A belső kommunikációban ő is vegyen részt és az ő munkája is legyen átlátható. Mutasson példát azzal, hogy nem elhízott, túlhajszolt és gondterhelt. Valójában az elkötelezett, derűs és kiegyensúlyozott vezető, aki nemcsak a beosztottakat nógatja, lesz az igazi meghatározó tényező, mert ő maga lesz a legjobb motiváló tényező.

Olvasd el a cikkünket arról is, milyenek is azok a szervezetek, amelyek odafigyelnek a változó igényekre és a világ változásaira!

office-3370835_1920.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://itkocsma.blog.hu/api/trackback/id/tr3913902150

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

werinter 2018.05.11. 08:08:23

Gátló tényező #5: afrikai szinten lévő bérezés, fizetések, európai árszínvonal.

Olyan bérek biztosítására lenen szükség, amelyek igazodnak a mindenkor árszínvonalhoz, tehát a LEGKISEBB keresetűek is emberhez méltóan tudjanak élni, legyen pénzük minden hónapban a legalapvetőbb dolgokra, mint a lakásuk / házuk fenntartása, a rezsi, élelmiszer, közlekedés, egészségügyi ellátás, gyerekeik iskoláztatása.

Ez lenne a legfontosabb.

szepipiktor 2018.05.11. 10:59:47

Megint a farok csóválja?
(Eleve hiteltelen ez, ha egy HR-es állítja)
Tehát az a jó főnök, az a jó munmkahely, ahol olyan startupos stílusban szabdság van, a dolgozók szervezik a munkaidejüket, eldönthetik mikor akarnak bemenni vagy akér csak dolgozni is, a beszototak kapjanak meg minden céges startégiai információt, hiszen anélkül hogyan is végezhetnék el a melójukat és így tovább. Persze két-három naponta a főnök hozzon sütit, vigye le a dolgozókat a ligetbe.
És ezért lehetőleg baromi magas béreket és juttatásokat adjon.
De ez ugye nem a termelő, nem a hasznot eredményező szakterületekre igaz? Ez egy generációs halmaz, a gender és aktivistaközösségek résztvevőinek kényelmének az érdeke csupán. Ugye?
Vagy ez jól jönne a termelésben is? Vagy az nincs is, az nem látszik a HR--esek magasságából?
.
Elmesélem ez hogy megy a valós világban:
Vállalkozások működnek, a piaci szabályok szerint vannak vezetve, keményu munkaidő, fegyelem! és ez mubnkahelyeket jelent, megfelelő fizetést, amit elkölthetnek, ez erősíti a kereskedelmet és a szolgálatató ágazatot. A cégek megfelelő pénzt fizetnek be, így jut az egészségügyre, oktatásra, nyugdíjakra.
És az a szféra, amiről a posztban szó van, valahola legvégén van, hiszen se nem termel ez a halmaz, se nem hoz létre értéket, se nem oktat, gyógyít, javít.
Tehát aki egy irodában akar klényelmesen ellenni, modern telefon, internet és a többi, hát TERMELJE MEG ennek ellenértékét.
Kicsit kommunista szagú, ha mindig csak követelünk, követelünk és csak követelünk.

Kritikatúra 2018.10.25. 17:54:53

@szepipiktor: Termelő cégnél dolgozom, viszonylag fizikai munkakörben. Viszonylag tág körben határozhatjuk meg, hogy mikor és mennyit dolgozunk. Bizonyos helyzetekben természetesen ez a rugalmasság nem működik, de ez 2-3 havonta fordul elő. Azt elfelejtettem, hogy ez a rugalmasság kölcsönös. 21 éve csinálom, csináljuk. A legutóbbi változás a munkatársaknál 2 nyugdíjazás volt és helyükre 2 új, de cégen belüli ember került. Nem az irodábanülünkésnemtermelünkcsaknézünk-munka, de nem is kell megszakadni benne.

Sok cég/vezető már eleve úgy áll a dolgozókhoz, hogy ha nincs szigor, akkor a melós semmit sem fog csinálni. Sajnálatos, hogy a saját hozzáállásukat vetítik ki a kollégáikra, beosztottaikra. Megfordultam pár helyen már, de valahogy ez a sztereotípia nem jött át nekem.

Abban semmi kommunista nincs ha valaki elvár valamit a munkahelyén. Az teljesen természetes. Az irreális az, ha mindezt úgy állítjuk be, mintha valami fantasztikum lenne.
Abba ne menjünk bele, hogy mit kap valaki azért amit a cég fizet TB (valójában adó) formában és mit kap ha orvoshoz vagy kórházba kerül, vagy majd a nyugdíjfolyósítótól ha eléri azt a 65-67 éves kort ami pont a várható élettartam körül van esetemben. (1969) Tehát sok nyugdíjra nem kell számolnia a korosztályomnak.

Álljunk meg még egy szóra a "nem termel semmit"-cégeknél. Az a cég nem termel amelyiknek nincs kézzel fogható bevétele. Tehát egy irodai alkalmazottnak felesleges ott ülnie? Ha valahol csak irodai alkalmazottak vannak, az nem termelhet? Érdekes elgondolás. Szólok is főnökömnek, hogy ideje lenne termelnie valamit. (neki legalább van humorérzéke és a végén tényleg felállna, elkezdene valamilyen fizikai munkát végezni) :) Az biztos, hogy nem lenne kedvem helyettük csinálni a saját munkám mellett amit csinálnak. Például követni, hogy most szabin van valaki vagy éppen csúsztat. Vagy hivatalos távolléten van? Míg lesz "holnapra csuszit írj, pénteken szabin leszek" mondat, addig szükség lesz rájuk. Van erre szoftver, de nekem sem időm nincs foglalkozni vele, sem kedvem, nem fogom irkálni. Tehát igény van rájuk. Hogy ezt lehet hatékonyabban? Biztos. Lehet jobban? Biztos. Mindent lehet hatékonyabban és jobban csinálni. Kérdés, hogy ez megéri valakinek? Nem biztos. Néha pont a nagy hatékonyság-vadászat csökkenti a hatékonyságot.
Emberek dolgoznak mindenhol. Ha majd nem így lesz, az sem biztos, hogy jó lesz nekünk, melósoknak. Már ha még melósnak hívhatom magam akkor. Nem félek a gépektől, az automatizálástól (hülyeség is lenne, hisz nekem valahol jó ha gép dolgozik helyettem) inkább a szellemi pusztulástól félek amit okozhat ez a következő generáció(k)ban. OK, ez is hülyeség. Mindig voltak fejlesztések, azokba sem lustult bele igazán az ember. Sőt. De biztos lesz egy pont a fejlődésben, amikor a gépek tervezik, építik a gépeket. Ott azért lesz egy töréspont. Bár ez más téma, így ideje az AI-s cikkeket megkeresni. :) vagy bevenni a gyógyszereket.