Csehi Attila egy magyar cég kinti képviseletében dolgozott Brüsszelben, feladat az volt, segítse a kint munkát vállaló magyarokat a beilleszkedésben, illetve a hazai cég ügyfélkörét bővítse. Két évet töltöttek Belgiumban, a szakember interjúban beszélt a tapasztalatairól.

Ahhoz képest, amire számítottál, mit adott ez az út?

„Az ember sok mindent képzel magáról, a tűrőképességéről, a különböző helyzetekhez való alkalmazkodásáról, de ezeket a helyzeteket csak akkor tudja megtapasztalni, ha benne van az adott helyzetekben. Főleg akkor, ha teljesen magára van utalva, amikor az embert nem veszi körbe a családja és a barátai, akik egy váratlan helyzetben segíteni tudják. A külföldi lét az első időszakban embert próbáló, amikor egy családnak saját magának kell minden élethelyzetben helytállnia segítség nélkül. Mi egész jól vettük az akadályokat, feliratkoztunk olyan fórumokra, levelezőlistákra, ahol a magyarok tartották a kapcsolatot egymással. Sok családdal megismerkedtünk, barátságok alakult ki, jól éreztük magunkat.”

Mi jelentette a legnagyobb nehézséget?

„A feleségem a két kisgyerekünk után vissza akart térni a munka világába. Belgiumban az adminisztratív munkák terén a legtöbb esetben három nyelvet kérnek a munkavállalótól, elvárás, hogy felsőfokon beszélje a franciát, a hollandot és az angolt, és nem elég, ha valaki csak egy-két éve tanulja ezeket. Ezeket a nyelveket viszont nehéz a nulláról belátható időn belül felsőfokon megtanulni. Levontuk a következtetést, hogy ez nemhogy rövidtávon, de középtávon sem megvalósítható. Végül emiatt döntöttünk úgy, hogy hazajövünk.  Volt azért más oka is; olyan stabilan be tudtuk indítani a kinti operációt, hogy nem igényelt már állandó jelenlétet. Az ügyek nagy részét itthonról is lehet menedzselni, így most havonta egy hetet töltök kint.”

Mi volt a legnagyobb haszna annak, hogy kint töltötted ezt a két évet a családoddal?

„A legnagyobb haszna az volt, hogy megismertem a kinti gondolkodásmódot, hogy a belgák milyen működési modellt tartanak elfogadhatónak, hogyan zajlik az üzleti élet kint. Számos céget sikerült megismernem, kapcsolatokat kiépítenem, melyek a cég fejlődését biztosítják. Belekóstoltunk egy olyan kultúrába, ami nemcsak az üzleti, hanem a magánéletre is kihatással volt. Sokkal jobban tiszteljük az embertársainkat, mint korábban, megtanultuk jobban elfogadni a különbözőségeket. Azt láttuk, hogy nemcsak úgy lehet élni, ahogy mi élünk itthon, sok minden van, ami furcsa, de ettől függetlenül úgy is működhet.”

Hogyan foglalnád össze mindezt azoknak, akik még egy külföldi tapasztalat előtt állnak?

„Ha a magánélet szempontjából közelítem a dolgot, akkor a kinti lét nagyon összekovácsolta a családunkat, ugyanakkor olyan feszültségeket is előhozott, amelyek itthon valószínűleg nem jöttek volna elő. Nagyon fontos, hogy az ember mindent megtegyen a családjáért és akkor, amikor nehézségek merülnek fel, próbáljon meg türelmesnek és elfogadónak lenni és éreztesse velük ott külhonban, hogy nincsenek egyedül, siessen hozzájuk haza, ne hagyja őket egyedül, mert ők sokkal kiszolgáltatottabbnak érzik magukat.

Ha üzleti szempontokat tekintünk, akkor azok az emberek fogják ilyen környezetben jól érezni magukat, akik egyébként is szeretnek utazni, akik nyitottak különböző kultúrák irányában. Szeretnének új dolgokat megismerni és nem félnek attól, hogy idegen helyen, idegen emberekkel kell kommunikálni, sokféle ismeretlen helyzetben. Nem zavarja őket, hogy nem mindet értenek abból, ami körülöttük zajlik és törekszenek a beintegrálódásra. Aki nem nyitott az embertársai megismerésére, nem szívesen beszélget emberekkel, inkább saját magára figyel, mint másokra, az nem biztos, hogy külföldi környezetben jól fogja érezni magát.

Összességében nagyon örülünk, hogy lehetőséget kaptunk a külföldi életre, mert az üzleti sikerek mellett emberileg is többek lettünk, más emberként jöttünk haza, mint ahogy kimentünk.”