Egy évvel ezelőtt összeszedtük 2016 legfurább történeteit, amikkel a munkánk során találkoztunk, most 2017-en a sor, hogy megmutassuk, időnként milyen „izgalmakat” tartogat egy munkahely.
A PR-es anyuka
„Tulajdonképpen egészen jól sikerült interjún voltunk túl, egy pályakezdő fiatal srác volt a jelölt, akinek az adottságai és az iskola mellett végzett munkái, önkéntes feladatai meggyőzőek voltak és a személyisége is megnyerő volt. Végeztünk a beszélgetéssel, kezet fogtunk és elbúcsúztunk, amikor pedig kiment, kis idő múlva megjelent az irodában egy nő, aki engem keresett. Hamar kiderült, hogy a fiú anyja az, aki annak tudtán kívül eljött, hogy afféle fogadatlan PR-osként a gyereke mellett korteskedjen. Látszott, hogy teljesen be van gőzölve és mindent el akar követni, hogy a fiát vegyék fel az adott pozícióra. Szóhoz sem hagyott jutni, egyre sorolta, milyen remek választás lenne a gyerek, mennyire nagy hiba lenne, ha nem őt választanánk. Mondanom sem kell, hogy hiába volt a srác rátermett, az anyja mindent elrontott, ha felvesszük őt, biztosak lehettünk volna benne, hogy vele együtt az anyját is a nyakunkba vesszük a következő évekre…”
A kolléga, aki mindenkivel jóban volt
„Ez a történet egy olyan emberről szól, akiről soha nem gondoltam volna, hogy valaha is megválunk tőle, végül mégis úgy alakult, hogy megváltás volt, amikor elküldtük. Éva volt az a szakember a cégnél, aki rengeteg tapasztalattal rendelkezett, mindig lehetett rá számítani, kedves volt és vidám természetű, egyszóval az ideális kolléga. Már majdnem három éve dolgozott a cégnél, amikor azt vettük észre szinte egymástól függetlenül mindannyian, hogy a munkahelyi hangulat nyomasztó, egyre kevésbé volt kedve az embereknek egy-egy hétvége után bejönni az irodába. Az egész folyamat hosszú volt, mire észrevettük, hogy valami nem stimmel, már jó sok idő eltelt. Mivel szerettünk volna változtatni a helyzeten, elkezdtünk beszélgetni a kollégákkal, egyenként és csoportosan is. Megdöbbentő volt rájönni, hogy a legtöbb történet középpontjában Éva áll. Éva, aki mindenkivel jóban volt. Lassan kiderült, hogy közben a háta mögött mindenkit kibeszélt, mozgatta a szálakat és elmérgesített kapcsolatokat, megnehezítette mások munkáját és a magánéletükbe is kéretlenül beavatkozott. Mindezt olyan mesterien csinálta, hogy még a távozása után is hosszú időbe telt, mire felszámoltuk a károkat, amiket okozott és újra a bizalom légköre határozta meg a hangulatot.”
A legszigorúbb HR igazgató
„Egy technológiai nagyvállalat megbízásából kerestünk jelölteket fejlesztői pozícióba és hamarosan sikerült is találni két megfelelő munkaerőt, akik el is vállalták a meghirdetett pozíciókat. Néhány hónap múlva azonban ismét megbízást kaptunk a cégtől, lévén mindkét kolléga felmondott, szinte egyszerre. Gyanússá vált a dolog, ezért szerettük volna megtudni, mi állhatott a dolog hátterében. Kiderült, hogy a két fejlesztő – ahogyan egyébként az elődeik közül is többen – azért mondott fel, mert habár előzetesen minden szabályt tisztáztak és a szerződés is elfogadható volt, a cég HR igazgatója folyamatosan újabb s újabb lehetetlen körlevelekkel bombázta a kollégákat, folyamatos volt a vegzatúra. Ebédszünetre négyes csoportokban mehettek el legfeljebb, amit táblázatban kellett vezetni és bejelölni, ki marad a helyén, míg a többiek esznek. Szúrópróbaszerűen megjelent és titokban stopperrel mérte, mikor mennek, és mikor érkeznek a szigorúan 30 perces ebédszünetről a dolgozók. A szabadságokat szigorúan a törvények által meghatározott módon adta ki, azaz ténylegesen 7 napot kapott mindenki, amit maga választhatott meg, a többi nappal kivétel nélkül ő rendelkezett. Hosszan sorolhatnám még a túlkapásait, amik persze nem ütköztek a szabályokba, csak épp élhetetlenné tették a munkahelyet. A történet vége egyébként az lett, hogy a menedzsment végül megunta, hogy a HR főnök miatt jó szakemberek sokasága hagyja el a céget és neki kellett távoznia.”
Olvasd el a tavalyi történeteinket is!
Ha új vagy a blogon, ismerj meg bennünket!
