A Munka törvénykönyve szerint az állásinterjún a munkáltató csak olyan kérdéseket tehet fel a jelöltnek, amelyek a munkaviszony szempontjából lényegesek. Csak olyan nyilatkozatra kötelezhetik, illetve olyan munka-alkalmassági vizsgálatra utasíthatják, amely nem sérti a személyiségi jogait, és szükségesek ahhoz, hogy dolgozzon. Mégis előfordulnak olyan esetek, amikor elhangzanak azok a bizonyos kérdések. Jó, ha tudod, mi az, amire soha nem kell egy állásinterjún válaszolnod!
Annak dacára, hogy vannak kérdések, amiket a törvény szerint sem szabad feltennie egy állásinterjún, még mindig vannak olyan képzetlen HR-esek, toborzók, akik elkövetik azt a súlyos hibát, hogy a személyiségi jogaidat sértő kérdésekkel zaklatnak egy-egy beszélgetésen. Ez annak fényében is elfogadhatatlan, hogy mire egy jelölt az interjún megjelenik, már jó esetben előszűrésen esett át az önéletrajza által. Azokra a kérdésekre tehát, amelyek nem a képességeidre, a tudásodra, a teljesítményedre vagy a tapasztalataidra vonatkoznak, nem kell válaszolnod. Ráadásul ezek az alkalmak eleve nem spontán kérdések mentén kell, hogy haladjanak, mert egy jó szakember pont úgy felkészül a találkozóra, ahogyan a jelölt, azaz előre megtervezi a kérdéseit és a spontán érdeklődése is szigorúan szakmai alapokon nyugszik.
A helyes gyakorlat
Mielőtt végre rátérnénk a tiltott kérdések listájára, pár mondatban egy kis kitérő, hogyan működik mindez szerencsére nagyon sok helyen profin. Ahhoz, hogy egy HR osztály megfelelően működjön alapvető, hogy legyen egy etikus, a jogi alapvetéseket is figyelembe vevő leírása magának az interjú menetének. Ez a kvázi szabványosított forma határozza meg a toborzóknak és az interjúztatóknak milyen normák mentén kell haladniuk. Ez a dokumentum minden érintett számára elérhető és kötelező érvényűen elsajátítandó kell, hogy legyen, mielőtt munkálkodni kezd és lehetséges jelöltekkel kapcsolatba kerül.
A helytelen kérdések
Nos, akkor, íme, a kérdések, amikre nem kell válaszolnod! Persze a sor szabadon folytatható, mert mindig kiderül, hogy olyan kérdések is elhangzanak néha, melyek jó képzelőerővel megáldva sem jutnának magadtól eszedbe…
- „Milyen vallású és gyakorolja-e a vallását?
- „Ön házas vagy egyedülálló?”
- „Vannak gyermekei?”
- „Megoldott a gyerekei felügyelete betegség esetén?”
- „Tervezi-e, hogy a következő években családot alapít”
- „Hány éves”?
- „ Hol szerezte ezt a sérülést az arcán”?
- „Van-e olyan egészségügyi problémája, amely zavarja a munkavégzésben?
- „Bérlakásban vagy saját tulajdonban lakik?”
- „Tömegközlekedéssel vagy autóval jönne a munkába?”
- „Olyan ismerősnek tűnik, találkoztunk már valahol?”
- „Látom, decemberben van a születésnapja, akkor Nyilas jegyű, ugye?”
- „Tagja valamilyen szakszervezetnek?”
- „Kire szavazott a legutóbbi országgyűlési választásokon?”
- "Milyen könyvet olvasott legutóbb?”
- „Vannak-e megtakarításai?”
Mi legyen a megfelelő válasz?
Nyilván először fel kell ismerni, hogy az adott kérdés abba a kategóriába esik, amire nem kell válaszolnod, mert minden olyan kérdés, aminek nincs köze a megpályázott munkakörhöz, vagy nem a munkavégzéssel kapcsolatos képességeidre vonatkozik, az oda nem illő és valószínűleg törvénytelen is. Ha mégis előfordul, hogy a fentiekhez hasonló kérdés hangzik el az állásinterjún, akkor nem nagyon kell frappáns válaszokon gondolkozni! A legjobb ugyanis visszakérdezni, hogy az adott dologra vajon miért kíváncsi az interjúztató, és a munkakörhöz milyen formában kapcsolódik a dolog…
