Minden ott kezdődik, hogy a szabadság a legnagyobb kötöttség a világon. Mindezzel együtt a legjobb dolog is. De azért írtam elsőnek a kötöttséget, mert le kell szögezni, hogy, aki komolyan veszi, hogy szabad, az nem mások, hanem a saját szabályai szerint mozog a világban. És a saját szabályaidat betartani sokszor nagyobb kihívás, mint sodródva az árral, mások kitalációinak megfelelni.
1.„Neked erre van időd, te úgyis otthon vagy!”
Szabadúszóként, hiszi azt mindenki, neked rengeteg időd van. És bármikor azt csinálhatsz, amit csak akarsz. Ezzel szemben a valóságban ez a legkevésbé igaz. Mindössze annyiban az, hogy a rendelkezésre álló „rengeteg” időt – amiből egyébként pont annyi áll rendelkezésre, mint bárkinek – te magad oszthatod be, a saját belátásod szerint. A szabadság ebben lakozik. A kötöttség viszont abban, hogy szigorúan az elvégzett munka arányában jutsz bevételekhez. Míg, aki egy nagy rendszer egyik fogaskereke és a fizetését minden hónapban folyósítják, sokkal kevésbé van rákényszerítve, hogy a teljesítményéhez valódi munkát rendeljen. (Nyilván a többség kivétel van ez alól:-D, de én is dolgoztam multinál, tudom, miről beszélek…) Szóval tévedés azt hinni, hogy a szabadúszó addig alszik, amíg csak akar, ha anya, akkor bármikor ráér az iskolai külön feladatokra, napközben ráér két órát telefonálni, kávézni, ebédelni. De persze mindennek a fordítottja is igaz. Mert megteheti, hogy ha úgy dönt, kialussza magát. Hogy egy napra otthon tartja a gyerekét, ha azt nagyon fáradtnak látja. Hogy két órát telefonál, hogy ebédel, kávézik, vásárolgat. De a valóságban ezt talán még ritkábban teszi, mint azok, akik egy munkahelyen dolgoznak. Mert aki szabadúszó, azon igyekszik, hogy a feladatait elvégezze.
- „Te szerencsés vagy!”
Ha valami, akkor a szerencse valószínűleg a legtávolabb áll attól, ami a szabadúszót érte. Mégis hányszor hallom ezt a mondatot. Vajon miért gondolják úgy az emberek, hogy ezt az élethelyzetet elérni szerencse kérdése volt? Valószínűleg sokkal inkább egy tudatos és kitartó munka eredménye. Amihez szükséges kötelességtudat, felnőttség, jártasság az időmenedzselésben, bátorság, önállóság és még egy egész sor olyan készség, aminek megint csak nem a szerencséhez van köze.